2013. április 1., hétfő

Kezdj a Miérttel - Ernest Shackleton expedíciójának története

" MEGTALÁLNI AZ EMBEREKET, AKIK HISZNEK ABBAN, AMIBEN TE HISZEL"
A huszadik század korai szakaszában az angol kalandor Ernest Shackleton elindult, hogy felfedezze az Antarktiszt. „A déli sarki kontinensen való átkelés lesz a legnagyobb sarki utazás, amit valaha megpróbáltak” - mondta Shackleton egy riporternek a New York Times-ban 1913. december 29-én. „A világ ismeretlen területei, amik még nincsenek meghódítva egyre csökkennek, de ez a nagyszerű feladat még hátravan”. 1914. december 5-én Shackleton és a huszonhét főből álló legénysége elindult a Weddell tenger felé az Endurance nevű 350 tonnás hajón, amit magánszponzorok, a Brit kormány és a Royal Geographical Society (Királyi Földrajzi Intézet) adományaiból építettek. "

Simon Sinek könyvében megismerheted, hogyan talált egymásnak is megfelelő társakat felfedező útjához Shackleton, ami ahhoz vezetett, hogy a nehéz és veszélyes expedíciót a teljes legénység túl élte. Az alábbiakban néhány érdekességet olvashatsz az expedícióval kapcsolatban, a hajótörés utánról:

Viszontagságos útjuk során Ernest Shackleton és legénysége eljutott az Elefánt-szigetre. A sziget nagy része jéggel borított hegyekből és azokból alázúduló gleccserekből áll. Nevét George Powell adta 1821-ben, aki számos elefántfókát látott a partjai mentén. A sziget 1253 kilométerre helyezkedik el a Déli-Georgia szigettől, 935 kilométerre a Falkland-szigetektől és 885 kilométerre a Horn-foktól. Az antarktiszi területi követelések között a sziget területére egyaránt igényt tart az Egyesült Királyság, Argentína, Brazília és Chile.
Az Elefánt-sziget körülbelül kelet-nyugati irányban terül el, maximális magassága 853 méter a Pardo Ridge-nél. Névvel jelzett helyei a Yelcho-fok, a Valentine-fok, a Lookout-fok, Point Wild és az Endurance-gleccser.
Nincs rajta jelentős növényzet vagy helyi állatvilág, habár vándorlásban lévő szamárpingvinek és fókák találhatóak itt és az állszíjas pingvin itt fészkel. Mivel nincs biztonságos horgonyzóhely, ezért emberi település nincs a szigeten annak ellenére, hogy földrajzi helyzete ezt lehetővé tenné. A sziget időjárása nagyrészt ködös, sok hóval és a szél akár 160 km/óra sebességgel is fújhat.
Eredeti fotó : A James Caird csónak útnak indul /1916 /

1916-ban Ernest Shackelton Birodalmi Transzantarktiszi Expedíciójának tagjai töltöttek a szigeten több hónapot, miután hajójuk weddell-tengeri pusztulása és több hónapos jégtáblán sodródás után sikerült kikötniük. A helyet, ahol tábort vertek Point Wild-nak nevezték el.
Miután rájöttek, hogy nincs rá mód, hogy kis csónakjaikon mindannyian elhagyják a szigetet, a legjobb és legnagyobb csónakot, a James Cairdet készítették fel az útra, melynek célja az volt, hogy a legénység ott maradt tagjai számára segítséget hozzon a Déli-Georgia-szigetekről. Az expedíció 28 tagjából hatan indultak útnak 1916 áprilisában, és ugyanazon év augusztusának legvégén tértek vissza a Yelcho nevű mentőhajóval az ott maradt 22 emberért.
A szigeten maradt embereknek sok feladatuk volt, a megmaradt két kisebb csónakból kunyhót építettek, ami megvédte őket az időjárás viszontagságaitól, valamint vadászatokat rendeztek a szigeten található fókákra és pingvinekre. Négy és fél hónap után érkezett meg a Yelcho nevű chilei hajó, ami kimentette a legénységet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése